ECDL.web - ECDL Tudástár

Excel 2003 - Egyszerűbb számítások

A ECDL.web wikiből

Mintatáblázat

Tételezzük fel, hogy az itt látható táblázat már el van készítve, már csak az Összesen sort illetve oszlopot kell kitölteni.

A B8-as cellában szeretnénk összeadni a B4, B5, B6, B7 cella értékét. Az összegzéshez egy egyszerű képletre van szükségünk. Hogyan néznek ki Excelben a képletek? Az első, és egyik leggyakrabban elfelejtett szabály az, hogy minden képletnek az egyenlőségjellel kell kezdődni. A képletben lehetnek számok, cellahivatkozások, műveleti jelek, valamint függvények. A legfontosabb műveleti jelek: összeadás(+), kivonás(-), szorzás(*), osztás(/), valamint a hatványozás(^). Az osztásjelet nem szabad összekeverni a kettősponttal(:)!

Számoljuk ki a fenti táblázatban az összegeket! A művelet: =B4+B5+B6+B7. Tehát meg kell adni, hogy mely cellákban lévő számokat szeretnénk összeadni. Majd miután a beírás megtörtént, szokás szerint vagy egy ENTER-t kell ütni, vagy a szerkesztőléc pipa jelére kattintva elfogadni a módosítást, vagy egyszerűen csak ki kell lépni a cellából. Miután valamelyik módszerrel érvényesítettük a beírt képletet, a cellában megjelenik a képlet eredménye, vagyis 36. Tehát a cellában csak a végeredmény látszik, maga a képlet nem. Hogyan lehet megnézni, hogy valójában mi van a cellában? Rá kell kattintani a cellára, és a szerkesztőmezőben meg fog jelenni a képlet. Ha szeretnénk a képleten módosítani, akkor azt a szerkesztőmezőben lehet a legegyszerűbben elvégezni.

A cellaazonosítók bevitelére van egy egyszerűbb mód is. Gépeljünk be egy egyenlőségjelet, majd kattintsunk rá az egérrel a B4-es cellára. Erre az Excel az egyenlőségjel után beír egy B4-et, majd gépeljünk be egy összeadásjelet, majd kattintsunk a B5-ös cellára, és így tovább. Tehát ha egy műveleti jel begépelése után rákattintunk egy cellára, akkor az Excel a műveleti jel után beírja annak a cellának az azonosítóját, amelyikre rákattintottunk. Ez azért nagyon kellemes, mert egyrészt gyorsabban lehet így beírni a cellahivatkozásokat, másrészt pedig csökken a hibalehetőségek aránya, ugyanis nem nekünk kell megmondani a cella azonosítóját, hanem nekünk csak rá kell mutatni, hogy melyik celláról van szó, a többi az már az Excel dolga.

Vajon miért nem azt írtuk be a B8-as cellába, hogy =25+1+10+0 ? Ez vajon rossz? Habár ez is tökéletesen kiszámolja a végeredményt, azonban nem érdemes használni. Azért nem érdemes ezt használni, mert ha utólag a B7-es cella tartalmát megváltoztatjuk 5-re, akkor ennek a képletnek az eredménye továbbra is 36 lesz, míg az =B4+B5+B6+B7 képlet eredménye 41 lesz, vagyis a képlet újra kiszámolja a helyes eredményt, mindenféle közbeavatkozás nélkül. Ez pedig azért történt, mert a képletben csak azt adtuk meg, hogy adja össze a B4-es, B5-ös, B6-os valamint B7-es cella tartalmát. Tehát mindig az aktuális értékekkel fog számolni. Amint valamelyik cella értéke megváltozik, az Excel a képlet szerint újra kiszámolja a helyes eredményt. Vagyis ha csak lehet, cellahivatkozásokat kell megadni a képletekben, nem pedig fix számokat.

[szerkesztés] SZUM()

Mi lenne akkor, ha nem csak 4 cella értékét szeretnénk összeadni, hanem mondjuk 28-ét? Az kicsit fárasztó, és hosszadalmas munka lenne, ha ugyanúgy kellene a képletben megadni mind a 28 cellát, mint ahogy azt 4 cellánál néztük. Természetesen nem így kell (bár így is lehet), hanem erre van egy speciális függvény, a SZUM. Ennek a függvénynek a pontos formája így néz ki:
=SZUM(szám1;szám2;...), vagyis a zárójelben meg kell adni, hogy mely cellákat szeretnénk összeadni, vagyis =SZUM(B4;B5;B6;B7). Ez így még mindig nem egyszerűbb, mert továbbra is egyesével kell begépelni a cellaazonosítókat. Az egyszerűsítés abból keletkezik, hogy nem külön cellákat összegzünk, hanem egy tartományt, vagyis a képlet így fog kinézni: =SZUM(B4:B7), vagyis összeadjuk a B4-től B7-ig tartó tartományt. Hogyan kell ezt beírni a cellába? Az egyik lehetőség az, hogy ezt így beírjuk, viszont ennél van sokkal egyszerűbb megoldás is.

Mivel a összegzésre igen gyakran szükség van, ezért a művelet ikonja megtalálható az eszköztáron is: Image:ex2k3autoszum.gif. Először is álljunk rá arra a cellára, amelyikben a képletet szeretnénk elhelyezni (jelen esetben a B8-ra), majd válasszuk ki az eszköztáron található szumma ikont. Erre az Excel a B8-as cellába beírja, hogy =SZUM(B4:B7), valamint a B4:B7 tartományt szaggatott vonallal megjelöli, hogy jobban lehessen látni, mely területre vonatkozik a függvény.

A program alapértelmezés szerint mindig felkínálja a képlet feletti cellákat, vagy ha ott nincs semmi, akkor a képlettől balra levő cellákat összegzésre. Ha nem a megfelelő tartományt jelölné ki automatikusan a program, akkor nekünk kell kijelölni, hogy mit szeretnénk összegezni. Egyszerűen az egérrel ki kell jelölni az összegzendő tartományt. Ilyenkor az Excel automatikusan beírja az új tartományhivatkozásokat a képletbe, valamint a kijelölt terület körül fog megjelenni a szaggatott vonal. Vagy ha nem az egérrel szeretnénk megadni a tartományt, akkor be is gépelhetjük a megfelelő tartományhivatkozást.

A többi cella kitöltése hasonlóképpen történik, mint a B8-as celláé. Az F9-es cella azért van kiemelve, mert ott érdemes egy biztonsági ellenőrzést végrehajtani, méghozzá úgy, hogy F8-as cellában összeadtuk az F4:F7-es tartományt, az F9-es cellában pedig adjuk össze a B8:E8-as tartományt. A két cellának azonosnak kell lenni. Ha nem azonos, akkor valahol hiba van a táblázatban.

Most töröljük ki a C8:F8 tartományból a képleteket, ugyanígy az F5:F7-es tartományból is. Jelöljük ki a B8-as cellában lévő képletet, majd fogjuk meg a jobb alsó sarkát, és húzzuk el egészen az F8-as celláig. A program most is kiszámolta a tökéletes eredményeket. Ugyanígy húzzuk le az F4-es cellában lévő képletet egészen az F7-ig. Természetesen itt is mindent helyesen kiszámolt. Vagyis a képletet arrébb másoltuk egy cellával, és a képletben lévő cellahivatkozások megváltoztak, méghozzá úgy, hogy a megfelelő tartományt adta össze. Mindez a relatív hivatkozások használatának köszönhető.

[szerkesztés] Lásd még:

Táblázatkezelés » A Microsoft Excel 2003 használata » Adatbevitel - Tartományhivatkozások - Formázás, sorok és oszlopok - Számformátum - Igazítás - Szegély és mintázat, automatikus formázás - Automatikus kitöltés, listák - Egyszerűbb számítások - Cellahivatkozások - Diagramok - Több munkalap használata - Oldalbeállítás, nyomtatás - Függvények - Szum() - Átlag() - Max(), Min() - Ha(), És(), Vagy() - Szumha() - Fkeres() - Vkeres() - Részlet() - Ma(), Most() és más dátum- és időfüggvények - Darab() - Keresés, csere, helyesírás-ellenőrzés - Hibaüzenetek.

Nézetek
Személyes eszközök