Mindig a legváratlanabb pillanatokban tud telefonunk lemerülni. Ismerős érzés lehet mindenkinek, amikor épp egy fontos hívást vár vagy csak egyszerűen utazik, és a telefon jelez, hogy lassan lemerül. Szerencsések azok, akiknél épp van egy telefontöltő és mondjuk, az sem árt, ha működik is, ugyanis az enyém megadta magát. Erre akkor jöttem rá, amikor már a vonaton ülve próbáltam volna tölteni.
Fogtam is a fejem, hogy a két és fél órás utat, hogy fogom így átvészelni, hiszen már csak harminc százalékon voltam. Amikor elértem a tízet, kikapcsoltam a filmet és bambán bámultam kifelé az ablakon, miközben magamat ostoroztam, hogy lehettem ennyire szőke liba, hogy így indulok el egy ilyen hosszú útra, egy rossz töltővel. Később az egyik megállónál leült velem szembe egy srác, aki már dugta is fel a telefonját tölteni, rutinból. Majd csak egyszer hozzám szólt: „Lemerültél? Kell a töltőm? Szívesen odaadom.”. Biztos észre vette, hogy epekedek a töltő után. Nem is haboztam, elfogadtam a segítséget és feltettem tölteni a mobilom.
Közben pedig elkezdtünk beszélgetni és elmeséltem, hogy jártam. Megnézte ő is és megállapítottuk, hogy ez kuka. Majd a telefonjába merült és mutatott egy oldalt, mégpedig az Atomking oldalát, ahol minőségi töltőket tudok vásárolni. Elmondta, hogy ő csak onnan rendel és, hogy bízzak benne, megéri. Ahogy beszélt róla úgy elszaladt az idő, hogy meg is érkeztünk a végállomásra. A telefonomat maximum töltési szinttel csatlakoztattam le, aminek nagyon örültem, de annak még inkább, hogy vannak még ilyen lovagias férfiak. Az út végén még számot is cseréltünk. Hogy mi lesz a folytatás, majd kiderül, de megfogadva a tanácsát, hazaérve már a laptopomról meg is rendeltem az Atomking oldaláról nem egy, hanem kapásból két telefontöltőt, biztos, ami biztos alapon.